SOL°

Öt egymást követő szóló, öt előadó, öt vízió a napról. …a vitalitás, az élet, az energia, az öntudat, a teremtő eszme, a tiszta gondolat, az egyéniség, a vágyak teljesülése, a célok elérése, a siker ünneplése. A tudat megvilágosító erejét is jelenti, amellyel tiszta képet kapunk és legyőzhetjük gondjainkat, az irritáló tényezőket és kísérteties félelmeinket. Jele, a kör, benne a ponttal, a megnyilvánult teremtő energiát, jelképezi, s a kör arra utal, hogy mindez tökéletes…

“Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én!”

(Ísa-upanisad, Tenigl-Takács László fordítása)

SOL1 – Maday Tímea Kinga

SOL2 – Kelemen Krisztián

SOL3 – Sebestyén Tímea

SOL4 – Jellinek György
(A Magyar Nemzeti Balett tagja)

SOL5 – Feicht Zoltán

Premier:
2011. november 8.

Koncepció / rendezés
Zambrzycki Ádám

Próbavezető
Sebestyén Tímea

Fény
Koczor Péter

Énekhang
Jónás Vera

Zenei szerkesztés
Zambrzycki Ádám

Smink
Ipacs Szilvia

KRITIKA

A magányosságról – SOL°

Szerző: Halász Tamás

Kétrészes előadás a Zadam Társulattól: hipnotikus álomjáték a személyiséget beszippantó s kiköpő kiber-térről, majd lírai-borzongató szólók füzére a szünet után. Ha majdan lenyomatot keresünk e korról, nagy valószínűséggel felmerülhet bennünk e bemutató, hiteles rajzolatával.

KRITIKA

A SOL° című füzérből Jellinek György igazoltan hiányzik, így most csak négy szólót láthatunk. Ez a fajta összeállítás hazai terepen szokatlan, de idegenben nem: felidézi bennünk például a kanadai táncmágus, Marie Chouinard Budapesten is megcsodálhatott szóló-összeállítását.

Maday Tímea Kinga ormótlan, aranyszínű bukósisakban lép színre: a fejenagy jelenés különös bábként mozog. Arctalansága kísérteties, mozgása baljósan bumfordi. Kelemen Krisztiánt sajátos, kvázi-szólóban látjuk: jelenetében ugyanis végig ott áll – nekünk háttal – Zambrzycki Ádám is. A kép vaksötétben indul, egy egyre erősebben hallható suhogásban felismerhetjük a botot, ezt az ősi táncos eszközt, mely ezúttal nem éppen kanásztánc kelléke. A kemény-szikár szólóban a két eszköz (a háttal álló táncos is forgat egyet) hangja, a mozgó és a mozdulatlan test látványa felesel egymással. A kopaszra borotvált, félmeztelen Kelemen akrobatikus, szikár játéka igazán megkapó. Sebestyén Tímea csupasz testét hajjá dermedt, szőke “vízesés” takarja. Szólója elején hosszan nem is bújik elő a méteres zuhatag alól, csak karjai, kézfeje táncát látjuk. Vibráló, izgága, jól kitalált alakja egyszerre idéz cirkuszi sátorban mutogatott csodalényt és orfeumi vampot. A szólók sorát Feicht Zoltán zárja, illetve koronázza meg. Az eredetileg ötös számú jelenés előadója csillogó, arany bohócsipkában lép elénk, arcán festés. Ahol a bohócok harsány színű maszatot hordanak a szájuk körül, ott ő szemkápráztatóan szikrázó aranyport visel, tekintetét fekete kontúr emeli ki. Feicht játékában apró idézetek, tánctörténeti töredékek egész sora. Szólójában ott a nemes vad eleganciája, a diadalélmény, de a különös, ideges vibrálás, zavarodottság és nem kevés melankólia is. A pompásan tálalt és eltalált, sajátos figura gyermekded, ideges felviháncolásaival hoz – rafinált ötletességgel – végképp zavarba. Arcjátéka, sokrétű, gazdag mozgásanyaga szinte széjjelveti a nagyszerű szólójának rendelt néhány percet.

www.kultura.hu

Kép a képben

Szerző: Hegedűs Sándor

Zadam Társulat: SOL°
Merlin Színház – nov. 08.

A Sol című produkció táncosai külön-külön is és együtt is hiba nélkül oldották meg feladatukat. Az 5 szóló voltaképpen variációja ugyanannak, a témában adott lehetőségnek. Azonban a koreográfia nem tudott egyenletes maradni, voltak sikerületlen variációk is. Rögtön az első szóló – Maday Tímea előadásában – alatta maradt a benne rejlő lehetőségeknek. Hiába nyújtott egészen kiválót a táncosnő, a fejére helyezett bukósisak azon túl, hogy akadályozta a mozgásában, rendkívül beszűkítette, konkretizálta a jelentésmezőt is, nem tudott az így a maga szabadságában (tágasságában) érvényre jutni. Kár volt érte, hiszen Tímea az egyik legérettebb női táncosaink egyike. Kelemen Krisztián szólójával nem volt probléma, mind a táncos teljesítmény, mind a koreográfiai anyag (gondolat) működött, jó volt látni. Sebestyén Tímea – övé volt a 3. szóló – magyar színpadon ritkaságszámbamenő bátorsággal, lélegzetelállító szépséggel oldotta meg rendkívül nehéz feladatát. Minimál- táncot láthattunk általa, de rendkívül erős szuggesztivitással, művészi erővel, hibátlanul előadva. Koreográfus és táncos tökéletes egymásra találásának, egymás erősítésének példaértékű produkcióját láthattuk tehát. Ugyanez sajnos nem mondható el a 4. szólóról Jellinek György előadásában. A fiatal, de egészen kiváló, magas kvalitásokkal rendelkező táncos sajnos nem tudott kibontakozni a koreográfia tematikai túlzsúfoltsága miatt. Itt biztos igaz a mondás: a kevesebb minőségileg jobb (több) lehetett volna. Az 5. táncost – Feicht Zoltánt – nem kell bemutatni, érett, tapasztalt művész, hibátlanul hozta formáját. Igaz, ehhez kellett egy jó koreográfiai munka is, mely magából a táncosból indult ki, s aki aztán meg is hálálta ezt, remekül teljesített.

Összességében elmondható: Zambrzycki Ádám ezzel az előadásával bizonyított! Már nem egy tehetséges kezdő koreográfus szépreményű lehetőséggel, hanem érett művész, a magyar kortárs tánc legjobbjai között.

Zene Zene Tánc