PROFIL

Az önreprezentáció egy megálmodott kép, amelyet mi hozunk létre önmagunkról…

A Profil címmel bemutatásra került trió jelenlegi formáját a társulat nyári rezidenciái alkalmával hozta létre a Cullberg Balett-nél Svédországban, illetve a D.ID Dance Identity- nél Ausztriában 2011-ben. Az előadás a Mu-Terminál számára 2010-ben készült Like! című darab továbbgondolása.

Előadók
Sebestyén Tímea
Simet Jessica
Zambrzycki Ádám
Premier:
2011. november 08.
Koncepció / koreográfia
Zambrzycki Ádám
Video
Massih Parsaie

Fény
Koczor Péter

Zenei szerkesztés
Zambrzycki Ádám

KRITIKA

A magányosságról – PROFIL

Szerző: Halász Tamás

Kétrészes előadás a Zadam Társulattól: hipnotikus álomjáték a személyiséget beszippantó s kiköpő kiber-térről, majd lírai-borzongató szólók füzére a szünet után. Ha majdan lenyomatot keresünk e korról, nagy valószínűséggel felmerülhet bennünk e bemutató, hiteles rajzolatával.

KRITIKA

A Profil című trió már a címével is meggondolkodtat – a játék vége felé hallunk is lexikonízű, fanyar humorral recitált szöveget arról, mit jelent: felhasználó, mit jelent: előadóművész. A profil akárcsak öt-hat éve még csupán oldalra fordított arcot, korszerűbb megközelítésben tevékenységi-szakterületi összegzést jelentett, míg a közösségi portálokon szocializálódó nemzedékek számára emez előző jelentések talán már alig ismerősek. Profilnak ők azt a hevenyészett, kilúgozott adatsort nevezik, melyben a felhasználó önszavaival próbálja meghatározni azt a jelentésegyüttest, ami őt magát, véleménye szerint kiadja.

A társulatvezető, Zambrzycki Ádám Sebestyén Tímeával és Simet Jessicával adja elő e kesernyés táncjátékot, kézben laptoppal, a háttérben villogó vetítéssel, tisztes távolságot tartva a közhelyektől. Nem Facebook-ellenes röpdolgozatot látunk, bár a közösségi oldal jelzetei (elsősorban a lájk), a netes univerzum kapkodó, felszínes, magányosító eszköztárának megannyi szimbóluma felvonul előttünk. A játékosokat derengő fényben, egymástól hermetikusan elszigetelten – bár fizikai közelségben – látjuk. A felcsapott laptop monitorára sokáig nem látunk rá, annak csak szívóerejét mutatják. A táncosok feje, egész teste a monitor magnetikus erőterében: onnan áradnak az őket mozdító energiák, oda van – akárcsak satuba – belefogatva egész lényük. A monitor aztán láthatóvá válik: arcuk elé emelik, s a felületen nem egyebet, mint saját vonásaikat látjuk. A harsány mimikát mutató fotó-arcok a valódit takarják el: a képet mutatják, amit a képmutató láttat magáról. Az igazi helyett a túlfokozott, izgatott, ripacs grimaszokba rendezett vonások mutatkoznak a hús-vér alakok feje helyén.

Érzelmes és értelmes társadalomkritika ez, amelyet csak az ért meg, aki vesztett már el barátokat, akiket magával rántott ez az úgynevezett élet, e digitális papundekli, mely számszerűsíti, adatokká konvertálja a mind lombosabbnak tűnő, igazából viharosan sorvadó szociális mátrixot, melyben az egyed úgy véli: létezik. Zambrzycki a kiszolgáltatott valódit állítja szembe a vonzó pszeudóval, a holt és öncélú magamutogatást az esendő igazival. Nem ítélkezik, de nézőjét bizonyos értelemben erre kényszeríti. Az alkotó, egyúttal a kortárs terep egyik legeredetibb férfitáncosa a mozgásanyagban, személyes jelenlétében remekel: társnői túlnyomórészt sikerrel követik sodró játékát.

A játék végén alsóneműre vetkőző táncosok katatón köröket rónak, majd alakzatba rendeződnek. A szín előterében, remek lassított felvételes gegcsokorban trendi napjaink jellegzetes pózait pakolják elénk. A darab csúcspontjának mondható, egyszerre komikus és szívszorító jelenetben magakelletés, csábítás, győzelem, rajongás, öntudatosság ócska gesztus-kliséit sorolják remek mozgással és arcjátékkal. Az ostoba reklámokból, sajtóipari vég- és melléktermékekből ismerős morzsalék az erős lassításban különös jelentőséget és értelmet nyer. Az érzelmes lezárásban a három táncosról készült régi fotók, egyre gyorsabb tempóban váltakozva, a falra vetítetten: egy élet eleje a csecsemőkortól a kamaszévekig.

 

www.kultura.hu

Kép a képben

Szerző: Hegedűs Sándor

Zadam Társulat: Profil
Merlin Színház – nov. 08.

Ha profilíroznom kellene a Zadam Társulat vezetőjének (Zambrzycki Ádámnak) eddigi koreográfiai működését, úgy keresve se találhatnék erre alkalmasabb művet, mint a legutóbb – a Merlin Színházban – bemutatott Profil című alkotását. Mélyen jellemző ugyanis rá, mind tematikájában, mind művészi kivitelében; úgy is fogalmazhatnánk, hopgy szintézise eddigi munkáinak, sajátos kísérleteinek. Azon kevesek egyike ő a magyar koreográfusok között, akik számára a kísérletezés egyetlen gondolat variálhatóságának bizonyítékaként szolgál, különböző utak kiépítését ugyanahhoz. Monomán, öntörvényű, nyugtalan alkotó tehát, akinek legfőbb erényét a kérdezni-tudás álhatatossága, szigorú következetessége adja s nem “válaszainak” végérvénye. Aki ilyen, az mindig diák és mester is egyszerre, önmagától tanul leginkább, folyamatosan mozgásban, úton van. Hogy hol tart most, merre jár épp: erről ad pontos tiszta képet a Profil.

Képet ad valóban, ha úgy tetszik önarcképet s épp az lesz a kérdés – a mű alapkérdése -, hogy van-e valami, vagy valaki a kép mögött. Másképpen fogalmazva: azonosak vagyunk-e azzal a képpel (profillal), melyet mi készítünk magunkról különböző fórumokon, itt és most leginkább a virtuális térben, objektiválni próbáljuk (tesszük) magunkat mások számára? Interdiszciplinális probléma ez korunkban, fontosságát, jelentőségét nem lehet elvitatni, több tudományág is vizsgálja. Elsődlegesen nyilván a szociológia és pszichológia (szociálpszichológia) tárgyköre, vagyis lehet társadalmi összefüggésben, vagy lelki, szellemi aspektusban közelíteni hozzá. A szóban forgó koreográfia azonban nem ezen a szinten – eggyel magasabban – tájékozódik, amennyiben filozófiai kérdésként kezeli. A kép és valóság viszonya ugyanis jóval tágabb horizontot biztosít a tájékozódásra, mint az identitás nagyon is személyes viszonylatai. Meg aztán egy táncszínházi előadáshoz inkább illik ez, hiszen nonverbális természetéből következik, hogy óvatosan bánjon a narrációval, a lineáris idővel. Épp attól izgalmas Zambrzycki Ádám alkotása, hogy kikerülte a témájában rejlő csapdákat, rátalált arra a magaslatra, ahonnan egyben látható, a maga állapotszerűségében szemrevételezhető a szóban forgó tematika. Gondolat és tánc így alkothat csak szimbiózist, akadálymentesen referálhat egymásra. A magunkról alkotott kép mögött is kép van ugyanis, noha nem ugyanabból az “anyagból”: a lelki szellemi kép az érzékeikben tükröződik, s fordítva is. A profil képe és a tánckép ugyanannak a valóságnak két oldala. A lélek a táncban testesül, mint ahogy a tánc (a fizikai aktivitás) gondolatot érlel. Ahhoz persze, hogy ez élményszerűvé válhasson, kiváló táncosok (előadóművészek) kellenek, olyanok, akik képesek elevenné tenni, érzékletesen előadni a koreográfiai gondolatot és a táncban adott, dinamikus formát. Nos, örömmel mondom, a szóban forgó táncosok ilyenek. Sebestyén Tímea, Simet Jessica, és Zambrzycki Ádám külön-külön is és együtt is kiválót alkotott, hiba nélkül oldották meg feladatukat.

Összességében elmondható: Zambrzycki Ádám ezzel az előadásával bizonyított! Már nem egy tehetséges kezdő koreográfus szépreményű lehetőséggel, hanem érett művész, a magyar kortárs tánc legjobbjai között.

 

Zene Zene Tánc