PASSIVE

„Újra meg újra a csendre figyelj. De ne mond ki és ne ismételd magadban a csend nevét, mialatt figyelsz, mert az alakot öltött szó egészen más, mint a csend.” (Kaczvinszky József)

Előadják:
Jantner Emese
Kopeczny Katalin
Nemes Zsófia
Sebestyén Tímea
Szenczi Fruzsina
Premier: 2008. november 6.

Video:
Juhász András

Zene:
Gergely Attila

Fény:
Molnár Péter

KRITIKA

A VÍZ SZINTJE

Szerző: Szoboszlai Annamária

A Gödör indusztriális hangulatú színházcsarnoka remek helyszín a tér- illetve videó-installációt koreográfiával összefűző darabhoz. A színpad bal hátsó részébe rendezett, négy test felfüggesztésére alkalmas látványos konstrukció, illetve a felfüggesztett lányok játéktéren túli, jobb hátsó falra vetített felnagyított képmásai jelentik az előadás díszletét. A vetített képek, a folyamatosan jelenlévő, személyiség nélküli, „objektív” észlelés leképezései.

Az első pillanat beemeli az előadásba az idővel űzött játékot. A kezdőképen Jantner Emese a koromfekete színpadból kimetszett téglalapnyi fényben hátrál, végül székre ül. Mintha filmkockák peregnének előttünk visszafelé, lassítva. A kétszer is megismételt jelenet a közbeékelt, vágásszerű sötétséggel flash-backes dramaturgiai ívet alapoz meg.

A szereplők testét kezdetben élénkpiros lepelek takarják, az aktivitás, fizikalitás, tűz és vér szimbólumai. Ezek a leplek az előadás során sohanem kerülnek ki a „felfüggesztést” szolgáló díszletből. A lassú, meditatív, nagy összpontosítást igénylő mozdulatsorok szertartásossága egy elzárt dimenzióba, valamiféle beavatódás felé mutat.

 

www.revizoronline.com